Stresszhelyzetben – legyen az egy őskori vadászhelyzet, vagy egy mai munkahelyen egy szűk határidő, vagy akár a folyton nyűgös gyerekekkel úszó háztartás, szervezetünk megpróbál felkészülni arra, hogy felvegye a harcot, vagy villámgyorsan kimeneküljön a nyomasztó helyzetből.
Az ún. „Üss vagy fuss” reakciólánc egyik főszereplője a kortizol.
A mellékvesekéreg által termelt hormon láncreakciószerűen riasztja a teljes szimpatikus idegrendszerünket: emelkedik a vércukor- és vérnyomásszint, adrenalin szabadul fel…
Ideális esetben a mamutharc, vagy futás során el is használunk mindent – pl. magas vércukorszinttel sokkal gyorsabb a reakcióidőnk, gyorsabban futunk.
A gond az, hogy a mai mindennapokban felhalmozódó stresszt nincs lehetőségünk megfelelő módon, akutan felégetni:
munkahelyről nem lehet elfutni, okos háztartásban nincs patakban mosás, és nem kell rőzsét gyűjteni a tűzhöz.
Jó esetben, valamivel később sikerül időt szakítanunk arra, hogy testmozgással csökkentsük a felhalmozódott, görgetett feszültséget.
A mozgásra pedig sokkal kevesebb, koncentrált idő van,
dönteni kell: hasonlóan megerőltető, pörgős tréningekkel csökkentjük a feszültséget, vagy egy „nyújtós tornaformát” (jóga, pilates, stretching) választunk,
és a már beállt, fájdalmas pontok kezelésére (derék, nyak, térd) koncentrálva próbálunk lelazulni, visszanyerni kiegyensúlyozottságunk.
A BodyArt egyik fontos erénye, hogy ez a fajta döntéskényszer megszűnik: ebben az edzésformában mindkét mozgástípus megtalálható.
Izzasztó, funkcionális mozdulatsorok és rengeteg nyújtás, stretching, trigerpontkezelés, sőt még egy kevés táncelemmel is kombinálható – ha a csoport igényli.
Fúziós mozgásforma révén rengeteg módon variálható – edző és csoport kérdése, hogy aktuálisan van-e hangsúlyos vonala egy edzésen, vagy akár egyensúlyban kezelt az erő és lazítás, Yin és Yang.