Ragaszkodunk hozzá, mert a születésünkkor ültették, vagy a hintánkat kötötték rá, vagy egyszerűen fontos, mert mindennap elmegyünk előtte. A fák ökoszisztémánk, tájékozódásunk és egyetemes szimbólumrendszerünk legsokrétűbb alkotói. Tartópillérek, hasonlóan testünk tartóoszlopához, a geincünkhöz. 

A gerincoszlop idomul az életük során elszenvedett örömökhöz és fájdalmakhoz.
Ha nagy baj ér bennünket, becsípődik a derekunk, vagy beáll a hátunk, ha jól vagyunk, akkor könnyedén és rugalmasan hajlik a gerincünk. Nehéz helyzetekben „derekasan helyt állunk”, vagy „derékba törve” folytatjuk életünk. „Annyi éves vagy, ahány éves a gerinced”. Ezt a mondást Joseph Pilatesnek tulajdonítják, de valójában egy régi kínai/jógi szólás. Egy a lényeg: a gerinc testünk tengelye, karbantartását az egész szervezetünk meghálálja.

A BoyArt óra második szakasza a fa elemről, a kiterjeszkedésről, felegyenesedésről szól. Előrehajlásból lassan, „csigolyáról, csigolyára” felegyenesedünk. Ez minden órán elhangzik, minden óra gerinctréning, mert nincs mozgás a test tengelye nélkül.

Hétfőn egy dinamikus edzés keretében a szív- és érrendszernek kedvező cardio mozdulatsorokat a belső figyelmere összpontosító miofaszciális nyújtásokkal váltogatjuk. Szerdán lassabb átmozgatássokkal és csavarásokkal támogatjuk a belső szervek működését.

#BodyArt és #BodyWork @Rammgym