Desmond Tutu, Nobel-békedíjas dél-afrikai érsek az apartheid alatt elkövetett bűnök feltárásának, a megbékélésnek szentelte szakmai munkássága nagy részét. A megbocsájtás könyvében a düh, harag, és természet szerint belénk kódolt bosszú és elégtétel pusztító körforgásából kijutást jelentő megbocsájtás négyállomásos ösvényét fogalmazta meg.
Az ösvény első állomása a történet elmondása, a második a fájdalom megfogalmazása.
A fájdalom fakadhat szégyenből, bűntudatból, igazságtalanság érzéséből…
A sebek felismerése nélkül nincs gyógyulás és elengedés.
Az elégtétel, bosszú és harag – pusztító, sebzettségből való támadás. Örvényként húz. Nem könnyű belőle kilépni, és a megbocsájtás ösvénye felé fordulni. A megtorlás és megbékélés ösztöne erős küzdelmet vív szívünkben.
Felismerni és dönteni kell, melyiket választjuk.
A megbocsájtás a legnagyobb lelkierőt követeli.
Képek
Alexandre Cabanel: Bukott angyal , 1847, részlet (Wikipedia)
Giovanni Battista Tiepolo: Achilleusz haragja, 1757, részlet (Wikipedia)
Max Klinger: Szégyen, 1903 (Google Art Project)
David Alfaro Siqueiros: A zokogás, 1939 (Google Art project)
Dosso Dossi Dulakodók haragja, 1515-16 részlet (Wikiart)
Dühös hal ábrázolása a 14. századi Hága kéziratból
Elisabetta Sirani: Timokleia megöli erőszaktevőjét, 1659 (Wikipedia)
#medical humanities #health humanities #anger #rage #shame